A gyász az én értelmezésemben azt jelenti, hogy benne vagy egy mély gödörben, és még csak nem is vagy képes meglátni a kiutat onnan, mégpedig egyszerűen azért, mert a gyász képe fekete, és nem enged semmi más színt felfedezni, ami akár csak gy kis szépet , egy kis felemelkedést is jelenthetne neked.
Pedig valójában most ez lenne a fontos. A folyamatos, vég nélküli depresszióval, alázuhantsággal és kínzóan fájdalmas gyászod tudatos előidézésével semmit sem tudsz megoldani. Viszont úrrá lehetsz rajta, ha teszel érte, és nem hagyod magad legyűrni általa.
Először is kezdd azzal, hogy elkezdesz gondolni arra, ami egy kicsi jobb érzést okoz neked.
Arra, amire nagyon szívesen gondolsz vissza, ami megsimogatja kicsit a lelkedet. Hogy hol nyaraltatok, milyen csodás helyeket látogattatok meg együtt, milyen jó volt meghitten összebújni, finomakat vacsorázni gyertyafénynél, és mennyire szerettétek egymást.
Igen, lehet, hogy ez is fájdalmat okoz, de ez "pozitív" fájdalom, mert felemel téged, hiszen most kénytelen vagy a szépre gondolni, nem pedig a veszteségedre. A veszteséged persze nyilvánvaló, de ezen rágódni nem szabad sokat, mert semmit sem érsz el vele, csak rosszabbul fogod magad érezni. Helyette válassz ki egy fény nyalábot és utazz el rajta egy olyan élménybe, amit közösen éltetek át. Éljétek át még egyszer, és aztán még egyszer, újra meg újra!!
Csakis ez a hozzáállás fogja megváltoztatni napjaidat, melyek jelenleg talán sötétséggel és fájdalommal vannak tele.
Ha képes vagy a JÓra fókuszálni - még ha az már el is múlt - hidd el, a jónak az emléke vigaszt és enyhülést nyújt számodra, és lassan, talán alig észrevehetően, de idővel átemel téged egy másik síkba, ahonnan már könnyebb lesz az élet itt maradt szépségeit észrevenned !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése