A gyász elviselése

Nagyon nehéz ilyen kényes témát megfelelő érzékenységgel érinteni, hiszen az ember legmélyebb, legbensőbb fájdalmát , a gyászt, a szeretett személy elvesztéséből adódó fájdalmat kell kifejezni, és lehetőség szerint enyhíteni, gyógyítani.

Amikor én magam kerültem a gyász és fájdalom állapotába, kétségbeesetten keresgéltem olyan lehetőségeket, olyan "lelki balzsamokat", melyek enyhíthetik a fájdalmamat és kicsit vigasztalnak, megnyugtatnak.
Sajnos meg kellett állapítanom, hogy a gyász témakörében igen kevés könyv született, ami igazán hasznos lenne, mivel a legtöbb, és bár kellő szakértelemmel íródtak, csak elvontan beszélnek a témáról, és gyakorlati tanácsot szinte egyáltalán nem adnak, hogy konkrétan mi az, ami a gyász elviselésében és földolgozásában segíthet.
Mintha mindenki tudná, hogy ezt hogyan kell kezelni, és konkrétan milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy a fájdalom előbb enyhüljön, és a folyamat végére lelki békére találjunk.

Tudom, hogy ez pedig mennyire fontos lenne, hiszen ismerek olyan embert, aki sok év alatt sem tudta túltenni magát szerette halálán, és a mai napig nem tudott magára találni.
És ez, azt gondolom, már nem egészséges.

A fájdalomnak, a gyásznak megvan a maga "tartózkodási" ideje, és ha túl sokáig időzik, akkor más területtől veszi el az energiát, és egyszerűen csak azt vesszük észre, hogy egy helyben topogunk, nem gyógyul lelkünk, vagy legalábbis alig.

Én a saját gyászomat magam dolgoztam fel, teljesen egyedül, és úgy érzem, sikeresen. Az ehhez vezető utat részben magam , tulajdonképpen "kínomban" találtam ki, de a lényeg, hogy segítettek továbblépnem, és a gyász, fájdalom mára már teljesen eltűnt, helyébe a szeretet és megnyugvás érzése lépett.

Ezt szeretném neked kicsit átadni, továbbadni azokat a módszereket, lehetőségeket, melyek gyászodban segítenek neked is kicsit megnyugodni, és egy lassú, de biztonságos , lelki sérülésmentes gyógyuláshoz utat nyitni.

Sok szeretettel:

Katella