2013. március 18., hétfő

Angyalok városa

Ha éppen gyászolod elveszített szerettedet, és véletlenül nem láttad az Angyalok városát
( Nicolas Cage és Meg Ryan főszereplésével) - akkor ezt feltétlenül tedd meg, ha lehetőséged van rá.

Ez a film annyira de annyira vigasztaló, hogy lelki fájdalmadban, gyászodban is úgy fogod érezni, mintha egy lágy, meleg kéz simogatna.
Én sajnos pont nem akkor láttam, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, csak utólag, nemrégen fedeztem fel a film megrázó és határtalanul lélekemelő mondanivalóját.

Anélkül, hogy a film tartalmát itt most elmesélném, ( hiszen nem ez ennek a blognak a célja) csak a legfontosabb mondanivalóját , fő üzenetét szeretném  kiemelni, átadni neked:

Azt, hogy a legnagyobb, mélységes lelki fájdalmunk átélése után is igenis, hálásak lehetünk, hogy addig együtt élhettünk!   



A film főszereplője a legnagyobb áldozatot hozta meg boldogságáért és szerelméért.
Mindenről lemondott, hogy átélhesse csupán egyetlen nap boldogságát a szerelmével.
S miután drasztikusan rövid ideig , mindössze egy napig tartó idill után egy tragikus balesetben elveszítette őt, akkor is azt tudta mondani, hogy MEGÉRTE, és nem döntött volna másképp akkor sem, ha előre látja a véget.


Ha te nem csak egy napig, hanem ennél jóval tovább élvezhetted az együttlétet elveszített szeretteddel, aki legyen akár rokonod, barátod, szerelmed, gyermeked, kérlek, gondolj arra, hogy sokaknak nem adatik meg egyáltalán , hogy együtt lehessenek .
Próbálj meg bánatodban is hálát érezni azért, hogy eddig együtt lehettetek!
Közhely, hogy semmi nem tart örökké, de valóban így van, csakis az időpont kérdéses, hogy a vég mikor következik be.
És ha eljött, akkor fejet kell hajtani előtte.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése