Sajnos még bármikor visszaeshetsz.
Mint a hegymászó, aki egyedül, lassanként araszolva , tétován ugyan, de halad előre, és azt hiszi, oké rendben,, most már jó lesz, no, akkor hirtelen - a sors fura, megpróbáltatásokat sejtető fintora folytán - megcsúszik és métereket zuhan vissza a mélység felé.
Csak azért, hogy ne bízza el magát, ne higgye azt, most már innentől kezdve egyenletesen halad felfelé...
Nincs haladás időnkénti visszaesések nélkül ezt jobb, ha elfogadod.
DE EZ NEM BAJ.
Természetes, bár igaz, nem túl örömteli. Az inga hol jobban, hol kevésbé, de mindig kileng, azért is inga.
Te is inga vagy, legalábbis a lelkiállapotodat illetően ( főleg most, hogy egyedül vagy és gyászolsz ), ami azt jelenti, hogy nem vagy kiegyensúlyozott, bár néha azt hiheted, most már helyrejöttél, végigszenvedtél egy nagyon nehéz periódust, és meg is érdemled a könnyebbséget...
A lényeg az, hogy ilyenkor ne ijedj meg, és ne add meg magad a lehúzó, destruktív hangulatodnak és ne gondold azt, hogy hiábavaló volt minden küzdelem, minden próbálkozás a fény felé vezető úton !
Mindössze arról van szó, hogy ÁTMENETILEG valóban kerülhetsz kellemetlen és depressziós örvénybe, mint ahogy a Nap és az eső is váltakozik, de akkor is tudhatod, hogy a borús fellegek mögött már mosolyog egy kis napfény, ami hamarosan átmelengeti lelkedet.
Mindenképpen tanácsolom, olvasd el ezt a személyes hangvételű segítő könyvet, melyet Neked írtam,, ha te is elveszítetted szerettedet és egyedül maradtál:
Vagy rendeld meg és olvasd el
E-könyv formájában
1 200,-Ft -ért, itt:
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés