A gyász nem csak magánügy

Bátran oszd meg gyászodat azzal, akiben megbízol!

Ha párod meghalt, és örökre elveszítetted őt, természetesen te vagy az, aki szenvedsz, aki vigasztalást vársz,akinek a lelki békéjét folyamatosan ápolni kell.

Viszont nem szerencsés, ha túlzottan bezárkózol, ha nem osztod meg mással a lelki fájdalmadat. Ez előbb utóbb elmagányosodáshoz vezethet , ahonnan kicsit nehéz lesz ( nem lehetetlen, csak nehéz  ) újra kilábalni.
Mondják, és úgy is van, hogy a gyász magánügy, de mivel minden ember társra vágyik, ezért nem lehet a gyászt mindentől és mindenkitől elhatárolódva viselni.

Előbb utóbb azt fogod érezni, hogy kívülálló vagy, kikerültél az életből, gyászodat magányosan viseled, és azt gondolod, hogy ez így helyes. Nem is gondolnád, hogy mennyit segíthet egy megértő barát, vagy családtag, bárki, aki meghallgat és vigasztal, erőt ad, bátorít.  Sokszor ez a bátorítás ad egy belső tartást, és energiát a továbblépéshez, ismét eggyel feljebb a gyász lépcsőfokán.

Ne habozz hát felhívni azt, akiben megbízol, akivel még ilyenkor is szívesen vagy, nem teher a számodra.
Ha " csak " egy jót beszélgettek, már az is rengeteg vigaszt, energiát ad, és egyelőre ez is elég!