Ő mondta - valamiért ez mélyen és azóta is megmaradt bennem, ellentétben a vegyjelekkel ...- hogy amikor imádott férje egy hosszú betegséget követően meghalt és ő teljesen egyedül maradt, csakis egy módon tudott hatékonyan segíteni magán:
rengeteg, minél több és több munkával.
A gyászt egyedül úgy tudta feldolgozni, hogy szinte megállás nélkül csinált valamit, nem engedte meg magának, hogy lazítson, pihenjen. Ott volt a tanítás, aztán otthon folytatta: felmosás, takarítás, vasalás, főzés, sikálás, rámolás, pucolás, nem válogatott, jöhetett bármi.
És segített. Elsősorban abban, hogy ne gondoljon folyton az őt ért veszteségre és az egyedüllétre, mivel a munka állandóan lekötötte.
Mire odáig elért, hogy gondolkodni és gyászolni tudott volna, már annyira, szinte végkimerülésig fáradt volt, hogy nem maradt rá energiája...
Hát igen. Ez is egy módszer. Lehet, hogy nem mindenkinek ideális, de nála mindenesetre bevált, ezért is osztottam meg, hátha neked is segít.
Amíg lefoglalod magad valamivel, - és ez lehet tulajdonképpen bármi, ami leköt - és azt teljes odaadással csinálod, addig sötét gondolataid - még ha egyedül is vagy és nem beszélgetsz senkivel - nemigen kapnak teret elmédben. Mással vagy éppen elfoglalva.
Ha azt érzed, túlságosan sokat gondolkodsz a téged ért gyász közepébe burkolózva, ha nem találod a kiutat ebből a börtönből, akkor vedd elő a jó öreg fizikai tevékenységet. Sokaknak segített már, ráadásul a kellemes fáradtság eltölte miatt utána jobban is fogsz aludni...
Egy rendhagyó, lélekmelengető segítő könyv, melyet személyes tapasztalataimat felhasználva Neked írtam, ha te is gyászolod szerettedet, és ha úgy érzed, kell a segítség a talpraálláshoz:
Megrendelheted
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése