Ha szeretted meghalt, eltávozott mellőled, bizony ezt - főleg az első időszakban -
igen nehéz elfogadni és tudomásul venni.
Ott ül veled az asztalnál,amikor eszel, a polcokon, ha könyvet keresel, a boltban, ha vásárolsz, és úgy érzed, mindenhová követ. Ez egyrészt jó, másrészt viszont egyáltalán nem az.
Ez az érzés kizárólag akkor jó és egészséges, ha már képes vagy elfogadni a tényt, hogy elment, és neked ezentúl nélküle kell berendezni az életedet.
Ilyenkor, ha bizonyos esetekben úgy érzed, ott van veled, és segít téged, ez egyáltalán nem baj, sőt.
A gond akkor van, ha egyáltalán nem akarod őt elengedni, mert úgy érzed, egyszerűen most is veled "kell" lennie, amikor görcsösen kötődsz a múlthoz, és erőlködsz, mert nem bírod a tényeket tudomásul venni és elfogadni.
A gyász, a lelki fájdalom előbb utóbb át kell menjen egy lelki békébe, egy bölcs belenyugvásba, hogy igen, ez így van jól , még ha most még nem is látod a fényt az alagút belsejében.
Az érzés, a megnyugvás érzése azonban csak akkor lehetséges, ha már lelkedben is elengedted eltávozott szerettedet.
Ennek egy általam alkalmazott módját itt találod:
http://egyedulmaradtam.blogspot.hu/2013/03/az-elengedes-megvalositasa-gyaszban.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése