Vannak olyan dolgok az életben, amiket lehet siettetni és néha érdemes is felgyorsítani, de a gyász nem ilyen.
Sok helyről hallottam, már, hogy a "rendes" gyászidő tartama egy év.
Ez persze nincs minden esetben így, egyénenként változik, mert beszéltem már olyan hölggyel is, aki négy éve veszítette el a férjét, és még mindig pszichiáterhez jár (hasztalanul) .
Ilyen esetben valószínű, hogy az illető valamiért talán "nem akar" megszabadulni a gyásztól és a fájdalomtól. Azért írtam idézőjelbe, mert a tudatával valójában akar, de valami belső dolog, ami miatt folyamatosan marcangolja magát, és aminek maga sincs tudatában, nem hagyja.
Ennek oka lehet lelkiismeret furdalás , bűntudat, nem csillapuló harag a szívben, és még sok egyéb rejtett dolog, ami bánt, és ami miatt nem lel vigaszra.
A lelkedben égő fájdalom vigaszt kíván minden egyes percben, és ezt jó dolog megkapni pl. egy baráttól , családtagtól, vagy egy filmtől, egy könyvtől, bármitől, mely segítséget jelent neked a fájdalmad leküzdésében.
Tényleg fontos viszont, hogy engedd múlni a napokat, és éld át azt, ami akkor és ott feltör belőled.
Ha sírsz, csak sírjál, hadd folyjanak a könnyek... ettől megkönnyebbülsz.
Ha eltelt már 10 hónap és úgy érzed, még mindig iszonyú a fájdalom, akkor neked több idő kell, és ez így van rendjén.
Ahhoz, hogy újra , lelkileg egészségesen és megújulva visszatérjél a mindennapi életbe, hagynod kell időt magadnak, mivel ha erővel és elszántsággal akarsz minél előbb túl lenni a gyászidődön, csak az ellenkező hatást éred el.
Sok olyan dolog van, amivel enyhítheted a fájdalmadat ezekben a nehéz időkben is, ezekről írok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése